Ha várom a párom

"Anyámtól tanultam, aki bölcs nő volt, az élet ismerője. Főleg a női lét ismerője. Ő egyszer azt mondta nekem, ha egy nő keres, néha vállalni kell a méltatlant is. Olykor lejjebb kell adni. Bele kell menni kis megalkuvásokba. Nagyokba nem szabad, de kicsikbe igen. Amikor megkérdeztem, hogy miért kell néha kompromisszumokat kötni, azt felelte: "Azért, mert a magányban berozsdásodsz. Hozzászoksz. Megvastagszik a bőröd, érzéketlen leszel. Nem veszed észre, hogy lassacskán egyre vastagabb és magasabb falakat építesz magad körül, amiken nincs ajtó. Azt hiszed, önszántadból vagy egyedül, de ha sokáig őrzöd ezt az állapotot, börtönné válik, s azt veszíted el a magányban, amit kerestél benne: a szabadságodat. Néha bizony bele kell menni olyasmikbe, amiket megbánsz. Talán. Valamire minden találkozás jó. A másik is ember. Lehet, hogy nem hozzám való, de mégis: ember. Talán kaphatok tőle valamit. Nem azt, ami hiányzik, hanem valami mást, amitől, ha boldog nem is leszek, de legalább nem rozsdásodok be. Egy szomjas embernek a víz a legcsodálatosabb ital."

Add ide a kezed

Add ide a kezed!

Az élet gyöngyerdején

átsétálok Veled.

Egyszer szép, másszor rút

lesz majd az út,

együtt köszöntjük a napot,

és didergünk át égiháborút.

Add ide a kezed!

Jól tudod a nevem,

én is szólítom a neved.

Könyv vagyunk egymásnak,

mese, izgalmas regény,

egyikünk a királylány,

a másik a legkisebb legény.

Add ide a kezed!

Te vagy az én egyik,

én a Te másik feled.

Tükrömbe nézek,

onnan szépséges arám

tekint vissza rám.

Add ide a kezed!

Mától a sorsod

a kezembe teszed.

Ígérem, erősen tartom,

míg ott a túlsó parton

a szöcskelábú hajnal,

dús, ezüstszín hajjal

egyszer aludni tér.

http://www.amatormuveszek.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=134540&check=cf43190f3d1a1151e784184b86e61b0c

Elmegyek messze

Elmegyek messze, és sohasem találhatsz meg, bármikor keresnél. Pedig egykor keresni fogsz. Majd súgok neked valamit, miért?... Olyan lesz a hajad, mint a sirály szárnya, a kedved, mint a kéményben a szél, a szomorúságod, mint a sír. Mikor keresni kezdel, engem, az ifjúságodat... Nem gondolsz álmatlan éjjelen többé a nőkre, akik betöltötték életedet, akik miatt szenvedtél, nyugtalankodtál, szaladgáltál, türelmetlenkedtél... akiket úgy hordoztál darab ideig a szívedben, mint bálványképeket... akik nélkül nem tudtál volna élni... akik végül mind megcsaltak, kiraboltak, lelkiismeret furdalás nélkül elfelejtettek... mindenki elhagy, mind elfelejt, kíváncsi kis lábaikon új utakra mennek, újabb szerelmet űznek mohó, falánk kis szívükkel, a férfiak új mondanivalójára kíváncsiak... szeretők, szerelmek: tüzek és fagyok a férfi életének az országútján... időrabló oktalanságok, megkívánt borok, óhajtott mámorok... nadrágok és szoknyák... veréb- vagy fülemilehangok... éjszakák, amelyek elmúlnak... De én örökre a tiéd maradok.

Kedves Látogatóim!

Saját novelláimnak, írásaimnak, verseimnek új blogot nyitottam.

 Várlak Benneteket ott is szeretettel.

www.szivhang.blogspot.com

Anya és lánya

Ugye anyám mindig boldog leszek?

nem ér engem soha semmi baj!

Ugye anyám szerencse kísér majd,

s minden férfi engemet akar!

Nem így van ez, tudd hát kis butám,

az élet néha nehéz is lehet.

De ne szomorkodj ezen gyermekem,

vígan éljed át az életet!

Ha belső derű árad a lényedből,

s gondoskodó, megbocsátó lész.

Meghallgatod, ki panaszra fakad,

akit olykor üldözött a vész...

Akkor téged sok ember szeret,

és sohasem leszel egyedül.

Rádnevetnek majd, s te is nevetsz,

s körötted a világ felderül.

Ugye anyám, ezért vagy te boldog,

mert téged én is így ismertelek?

Haragosod nem volt neked soha,

s nem kerültek el az emberek!

Ha jó szót szólasz, szép napot köszönsz,

már kedve megjött, kivel szóba állsz.

Nem nyomasztja többé rút közöny,

mert hozzá mindig kedves szót találsz.

Ugye anyám nem kell úgy aggódnom,

hogy nem talál meg soha szerelem?

Eljön az, mint tavasz jő a télre,

nem kell arra várnom én nekem!

Úgy van lányom, mindenkinek van,

igaz párja a földön valahol.

Ki nem keresi, könnyen rátalál,

ki kutatja, nem látja sehol...!

Ne keresd hát te a boldogságot,

mert itt van mindig, csak meglátni kell...

Mennyi szépség vehet körül téged,

és bárhol is vagy, ott boldog leszel!

Legyek!

Legyek tüzes nap, ha fázol, 

útjelző, ha tétovázol, 

legyek felhő, mely eltakar, 

ha a világ sokat akar 

Legyek a föld, melyre könnyed 

hullajtod, ha most úgy könnyebb 

Legyek álmod, és megfejthetsz 

legyek rózsa, és szerethetsz, 

legyek az út, és elviszlek 

legyél igaz, és elhiszlek 

Ballada az időben eltűnt férfiakról

Magas volt, kék szemekkel, és ritkán nevetett.

Lovon egy-kétszer láttam (csúnyán is ült szegény),

húszéves volt és szűz még. De aztán jöttem én.

Késő volt visszakozni (bár nem volt szerelem,

egy félművelt kis lovag nem épp az esetem);

így törtem le a bimbót, s – ez szégyellnivaló,

de úgy hagyott faképnél, ahogy ledob a ló.

Volt egy barna fiú is. Vagy öt nyelven beszélt,

de megvetette mélyen a magyar népzenét.

Szadista lehetett tán, mert csókot nem adott,

helyette ajkamba vagy nyelvembe harapott.

S én ostoba, nem tudtam, hogy mily sértő dolog

ágyába bújni, hogyha aludni akarok.

Miattam kapott léket a férfibüszkeség.

Ma is, ha elém téved, elkapja a fejét.

És az a furcsa táncos Szent Iván éjjelén

sokáig nézett, aztán szerelmes lett belém,

s mikor eljött a perc, hogy magáévá tegyen,

menekülőre fogta, nehogy túl jó legyen.

Hová sodorta őket Kronosz, a szívtelen?

Nagyobb úr volt felettük, mint én s az érzelem.

Nem hozza vissza őket se vágyam se szavam,

mint vízcseppek a fűről, eltűntek nyomtalan.

Ajánlás:

Királyfi, téged is már rég elvesztettelek.

Mi maradt meg belőled? Egy cetlin a neved,

a cigarettád íze, az erős mozdulat,

ahogy magadhoz vontál. És talán a tudat,

hogy miattad olvastam Hajnóczy könyveit.

S bár vissza nem hozhatlak, rajtunk már nem segít,

de él bennem egy emlék, és gyakran álmodom,

hogy tenyeredből itatsz egy nyári hajnalon.

EGYSZERŰ SZONETT

Most ne beszélj, csak csendben, némán nézz rám!

Fürödni akarok szép szemeidben.

Nem szólok én sem, s míg csókért ég a szám,

szememből olvass, tiszta tükröd lettem.

Most ne mozdulj, állítsuk meg az időt,

hagyd a tüzet áramolni a vérben,

olvassza egybe a múltat a jövőt,

sem ettől, sem attól ne kelljen félnem!

Rád vártam, tudom, amióta élek,

kerestelek már ezer árnyalakban,

szavak nélkül is minden titkom érted,

s én meglelem magam minden szavadban.

Részed vagyok, és Te részemmé lettél,

a perctől, hogy kimondtad, megszerettél.

Epilóg

Már csöndesen szeretlek, 

szelíd szavam se szól. 

Könnyebb neked, ha vágyam 

csak hangtalan dalol. 

Nem várlak, nem kereslek, 

nem álmodom veled, 

feloldom gondod, vétked, 

mit én hoztam neked. 

S a csöndes könnyek éjén 

én áldva áldalak, 

köszönnöm kell, hogy voltál 

egy boldog pillanat. 

Lenyugszik lassan bennem 

a lánggal égő láz, 

de életedre titkon 

tekintetem vigyáz.

Haiku-k

Veled szerelmem

Csupa öröm az élet,

Gyorsan elszalad

 ♦

Lábamnál heversz

Mint az életem társa,

Örök szerelmem.

  ♦

Évek elmúltak

Ketten együtt éltük le

Megbántad-e már?